Benutzer-Werkzeuge

Webseiten-Werkzeuge


resonanzraeume:resonanzraum_25-014_hu

To the overview “Resonanzräume der Usien“
<< previous | next >>

deutsch  english  polski hungaria

14. Szoba — A beszélgetés, amely majdnem el sem kezdődött

Egy kisvárosban, Észak-Magyarországon, valahol a Zempléni dombok között él Tamás és László. Tamás a városi múzeumban dolgozik levéltárosként. Régi térképek, poros könyvek, történetek, amelyeket már senki sem mesél el. László egy kis mérnöki irodát vezet — stabilan, sikeresen, hallgatagon. Útjaik ritkán keresztezik egymást. Mégis, mindketten hordoznak magukban egy hasonló nyugtalanságot, amire nincs szavuk. Nem csupán a politika, nem csupán a rádióból áradó hangos szólamok. Hanem a folyamatos óvatosság. Milyen könnyen félrecsúszhat ma egy mondat? Mennyit szabad kimondani abból, amit valójában gondol az ember? Egy szombat délután véletlenül találkoznak egy kiállításon. Egy képernyőn egy Wandelbild bontakozik ki: olajfesték-rétegek egymásra simulnak, lágy átmenetek, egymás után sikló színek, világos kezdet és vég nélkül. Csendben állnak egymás mellett. Aztán Tamás megszólal — inkább a térnek, mint Lászlónak címezve: „Nem tudja, hol kezdődik — mégis nyugalmat áraszt.” László rövid tétovázás után bólint: „Talán épp ez hiányzik nekünk.” Tovább beszélgetnek. Színekről, vonalakról, átmenetekről, a folyamatosan változó kép előtti megállásról. Nem szólnak politikáról. Nem szólnak származásról. És egy pillanatra valami szavakon túli történik. Nem egyetértés. Nem azonos vélemény. Csak a csendes érzés: lehet egymás mellett lenni — ítélet nélkül. Amikor elindulnak, útjaik külön maradnak. De magukkal visznek egy halk örömöt: Még mindig lehetséges találkozni — még most is.

resonanz_25-014


To the overview Resonanzräume der Usien